A nap vége
Spanyolország
„És mégis, ma is, így is, örökké mennyit ad az élet! Csendesen adja, két kézzel, a reggelt és a délutánt, az alkonyt és a csillagokat, a fák fülledt illatát, a folyó zöld hullámát, egy emberi szempár visszfényét, a magányt és a lármát!”
“And yet, even today, even so, how much life gives us eternally! It gives silently, with both hands, the morning, the afternoon, the twilight and all the stars, the stuffy smell of trees, the green waves of the river, the reflection of someone’s eyes, loneliness and loud noise!”
(Márai Sándor)
„És mégis, ma is, így is, örökké mennyit ad az élet! Csendesen adja, két kézzel, a reggelt és a délutánt, az alkonyt és a csillagokat, a fák fülledt illatát, a folyó zöld hullámát, egy emberi szempár visszfényét, a magányt és a lármát!”
“And yet, even today, even so, how much life gives us eternally! It gives silently, with both hands, the morning, the afternoon, the twilight and all the stars, the stuffy smell of trees, the green waves of the river, the reflection of someone’s eyes, loneliness and loud noise!”
(Márai Sándor)
Fotó: Sándor László ©
Megjegyzések