Frida Kahlo

Milánó

„Én régen gyakran gondoltam azt, hogy én vagyok a világ legfurcsább embere, de aztán arra gondoltam, hogy sok ilyen ember van a világon, lennie kell még olyannak, mint amilyen én vagyok, aki ugyanúgy, ahogy én is, bizarrnak és sérültnek érzi magát. Elképzelem őt, és elképzelem, hogy hogy ott a távolban neki is gondolnia kell rám. Jól van, remélem, ha te ott most olvasod ezt, tudd meg, hogy igen, igaz: én itt vagyok, ugyanolyan furcsa vagyok, mint te.”

(Frida Kahlo)

fotó: Sándor László ©