Fotó: Sándor László ©
Őszi vázlat - Pilinszky János
A hallgatózó kert alól 
a fa az űrbe szimatol, 
a csend törékeny és üres, 
a rét határokat keres. 
Riadtan elszorul szived, 
az út lapulva elsiet, 
a rózsatő is ideges 
mosollyal önmagába les: 
távoli, kétes tájakon 
készülődik a fájdalom 
 
Megjegyzések