Párizsban járt az ősz

L’automne est passé par Paris

Hier, à Paris, l’automne s’est glissé sans bruit.

Il descendait la rue offerte à saint Michel

Et, sous les arbres qui dormaient dans la chaleur,

Il est venu vers moi.

M’en allant à pas lents j’approchais de la Seine.

Dans mon âme chantait le feu dans du bois mort

Et la chanson était étrange, pourpre, grave

Et parlait de ma mort.

L’automne m’a rejoint. Il a dit quelque chose

Et le Boulevard Saint-Michel a frissonné.

Tout le long du chemin des feuilles guillerettes

S’amusaient à danser.

Ce ne fut qu’un instant. L’été n’a pas bronché

Et l’automne en riant quittait déjà Paris.

Il est passé. Je suis seul à le savoir

Sous les arbres pesants.

(Endre Ady)

Párizsban járt az ősz

Párisba tegnap beszökött az Ősz.

Szent Mihály útján suhant nesztelen,

Kánikulában, halk lombok alatt

S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé

S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:

Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,

Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,

Szent Mihály útja beleremegett,

Züm, züm: röpködtek végig az uton

Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé

S Párisból az Ősz kacagva szaladt.

Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán

Nyögő lombok alatt.

(Ady Endre)