Körös I.

Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba.


Fotó: Sándor László ©



A kisvárosban amiben felnőttem keresztül folyik az Élővíz-csatorna amit az ott lakók egyszerűen csak Körösnek hívtak.
Remekül lehetett eltölteni itt az iskola utáni balzsamos őszi délutánokat. 
Ott nem volt értelme számolni az időt, mert az idő nem létezett. Előrehaladtát csak az egyre hosszabbodó árnyékok jelezték miközben a víz közönyösen folyt a medrében.
Valahol a múlt zárványban lehet hogy még mindig ott sétálunk a Körös partján gyermekkori barátommal (M.L.), csúzlival a nyakunkban, a kavicsoktól megnyúlt zsebű mackó nadrágban és arról beszélgetünk hogy mi lesz majd ha az lesz ami most van.
Persze semmi nem úgy van.


Megjegyzések